Elefántház

1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.

Elefántház mennyezet

Fővárosi Állatkert Elefántház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Elefántház a budapesti állatkert egyik legismertebb műemlék épülete.

Az épület jellemzői:

Az állatház a benne bemutatott állatok származási helyére utalva az indiai és afrikai művészet hatásait viseli magán. A hatást fokozzák a különböző pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas állatábrázolások, különféle terméskövek.

A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik: a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.

Az Elefántház háromhajós épület – a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A csillárt Grünberger Tamás készítette. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hajók végén két kupolalátható: az északkeleti, minaret melletti részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik, illetve az épület másik végén a nagyobb, amelycsegelyesen kapcsolódik a falakhoz.

A keleties hatást erősítette a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91 lépcső vezetett. A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges Oszmán Birodalom kérésére lebontották, mivel a török diplomácia nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.

A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik.

Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlott, az állattartó helyek pedig olyannyira elavultak, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen hiányzott, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület pedig életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall ausztrál építész nevéhez fűződik aki, mint belsőépítész tervező Koós Károly stílusának egyik legjobb magyarországi megértője és követője, a Madárházat is ő tervezte. A minaret is újjáépült, így az épület nem csak eredeti alakját nyerte vissza, hanem még kilátóval is gazdagodott az állatkert.

A belső növénymintás festményeket és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel. Az ólomüvegeket az Egyesült Államokból pótolták. Kicserélték a csatorna- és fűtési rendszert is. A gondozók számára biztonságos kezelőfolyosó épült. A felújítás során az állatvédelmi szempontok ugyanannyit nyomtak a latban, mint a műemlékvédelmiek.

A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért” kapta meg az Elefántház a kitüntetést.

 

FŐOLDAL                                                                                                  REFERENCIA