A csillárkészítő emlékei I.: Grünberger Tamás

Beszélgető: Breuer Péter (2015. február 23.)

Egy zsidó csillárkészítő dinasztia harmadik generációját képviseli Grünberger Tamás. Mindig is híres volt a szebbnél szebb csillár-jairól, most azonban egy egészen különleges darabot készített, emléket állítva a 600 ezer megölt magyar zsidó emlékére.

Nekem is vannak felmenőim, akik áldozatai lettek ennek a szörnyűségnek, én magam is sokat és sokszor gondolok rájuk. Gondolok a nagymamámra, a tisztességes emberre, aki életében soha senkinek sem ártott, mégis elgázosították, a nagyapámra, aki hazajött, hogy másnap haljon meg. Az édesanyámnak nem volt soha olyan péntek esti imája, hogy ne zokogott volna, emlékezve az anyukájára. Így én egyetlen nagyszülőmet sem ismertem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A csillárkészítő emlékei II.: Grünberger Tamás

Beszélgető: Breuer Péter (2015. február 26.)

Mert ezeknek örök életűnek kell lenniük, amíg az emberiség él (Grünberger Tamás)

Amikor átadták a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központot, akkor ott az Ön által felújított csillárok voltak.

A gyertyatartókat is a meglévő fotók alapján gyártottam újra, a többit, a belső világítást illetően, ami a Páva utcában látható, ott elsősorban a múzeumi jellegnek akartunk megfelelni. Művészettörténészek, a múzeum által felkért szakemberek véleményét is figyelembe véve készítettem el azokat. Mányi István, a kiváló építész barátom hozta rendbe az épületet. Csak később tudtuk meg, hogy ezt az építészek kongresszusán is a legjelentősebb díjat kapta, az Europa Nostrat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A csillárkészítő emlékei III.: Grünberger Tamás

Beszélgető: Breuer Péter (2015. március 1.)

Mert mindig a kihívás számít! (Grünberger Tamás)

Most nem a boltban beszélgetünk, hanem az Uránia Filmszínházban, amelyik nemrégiben a világ legszebb mozija lett. Ám most megjelent a legújabb generáció is, a fia, aki még egyelőre a sporttal foglalkozik, hiszen vízilabdázik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elefántház

1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.

Elefántház mennyezet

Fővárosi Állatkert Elefántház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Elefántház a budapesti állatkert egyik legismertebb műemlék épülete.

Az épület jellemzői:

Az állatház a benne bemutatott állatok származási helyére utalva az indiai és afrikai művészet hatásait viseli magán. A hatást fokozzák a különböző pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas állatábrázolások, különféle terméskövek.

A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik: a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.

Az Elefántház háromhajós épület – a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A csillárt Grünberger Tamás készítette. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hajók végén két kupolalátható: az északkeleti, minaret melletti részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik, illetve az épület másik végén a nagyobb, amelycsegelyesen kapcsolódik a falakhoz.

A keleties hatást erősítette a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91 lépcső vezetett. A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges Oszmán Birodalom kérésére lebontották, mivel a török diplomácia nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.

A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik.

Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlott, az állattartó helyek pedig olyannyira elavultak, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen hiányzott, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület pedig életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall ausztrál építész nevéhez fűződik aki, mint belsőépítész tervező Koós Károly stílusának egyik legjobb magyarországi megértője és követője, a Madárházat is ő tervezte. A minaret is újjáépült, így az épület nem csak eredeti alakját nyerte vissza, hanem még kilátóval is gazdagodott az állatkert.

A belső növénymintás festményeket és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel. Az ólomüvegeket az Egyesült Államokból pótolták. Kicserélték a csatorna- és fűtési rendszert is. A gondozók számára biztonságos kezelőfolyosó épült. A felújítás során az állatvédelmi szempontok ugyanannyit nyomtak a latban, mint a műemlékvédelmiek.

A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért” kapta meg az Elefántház a kitüntetést.

 

FŐOLDAL                                                                                                  REFERENCIA